by Szathmáry

 Nem az első eset a világtörténelemben, hogy a birtokomban lévő tárgyat valakik eltulajdonítottak. Volt már ilyen és sejtem, hogy lesz is még ilyen. Az ember aztán a birtokolt tárgy értékétől/hozzá kapcsolódó emlékétől függően percekig, órákig, napokig, netán egy életen át bánkódik. A mostani eseten hamar túllendültem tekintve, hogy értéktelen és lelkemhez nem különösebben hozzánőtt tárgyakról van szó. Mégis az ügy cselekvésre sarkallt. De előbb nézzük az okot. 

 2008. július 9-én délelőtt 9 óra 23 perckor 8 éves ütött-kopott Opel típusú autómobilommal leparkoltam a Budapest VIII. kerület Víg utca 26. számú ház előtt, a Rákóczi téri vásárcsarnok mögött. Amikor másfél órával később a gépjárművemhez érkeztem észleltem, hogy a kerék dísztárcsái közül hármat valaki eltulajdonított. Valószínűleg azért csak hármat, mert az a három dísztárcsa eredeti Opel típusú személygépjárműhez tartozó felszerelés volt, a negyedik, amelyik még jelen pillanatban is a tulajdonomban van meg egy utángyártott ócskaság. Mennyit érhet a három dísztárcsa? Ebből kiindulva 3375 Ft-nál nem többet. Idegesít? Igen. Nyugodjak le? Persze. Van akit háromezer forintért már meg is ölnek. 

Úgyhogy inkább örülök, az öröm pedig pozitív energiákat szabadít föl. Ennek ékes bizonyítéka, hogy Transzilva kollégával életre hívtunk ezt a blogot. Ide várunk minden sorstársat, akit már megloptak, hogy mesélje el történetét. Mottónk: Hagyd magad meglopni, és utána mondd el másoknak is.

A történeteket várjuk a lenyultak@gmail.com e-mail címre.