Napjaink kulturális fejlődését jelentősen befolyásolja a retro hatás, az élet szinte minden területét eléri, áthatja. Látható, hogy a trendek meglovaglása mekkora üzleti lehetőséget jelentenek a vállalatoknak, szórakoztatóipari „munkásnak”. Nem tett máshogy történetünk párosa sem.

Az akciót nagy valószínűséggel piackutatás előzte meg, felmérve a célcsoport demográfiai adatait, fogyasztási szokásait, és gondolom preferencia térképet is szerkesztettek.

A cselekvést megelőző kutatás végeredménye az lett, hogy meg kell lovagolni a nyuggerek mai izlését nagyban meghatározó retro trendet és érzésvilágot. Így esett a duó választása Stan és Panra, a még most is méltán híres nevettető párosra. Természetesen a magyar piacra formálták a duót, így kapott Pan (dagadt) karaktere fekete, hátranyalt hajat, erős borostát, használt zakót és kopott szürke pantallót. Stan karaktere szintén hátranyalt hajat, viszont borotvált arcot – biztosan ő az ész a csapatban. a szerk. – és duzzadt ajkakat kapott. (Azt már nem fogjuk megtudni, hogy miért kellett a duzzadt száj, talán buknak erre az ősz nénikék)

Stan és Pan foglalkozása villanyszerelőre lett „magyarosítva”, és a színészkedés új formáját választottak, vagyis, hogy házhoz mennek.

Ezt követően több nyugdíjast szórakoztattak és kápráztattak el mutatványukkal. A színdarab nem állt másból, eljátszották, hogy villanyórát cserél szakszerűen a két mókamester. A színdarabért előleget kértek, a színdarabba bújtatva, mintha az lecserélendő óráért kérnék a pénzt, majd távozáskor még utófinanszírozásban is részesültek. A nyuggerek ugyanis utólag realizálhatták, hogy nyugdíjuk másik részét is kiénekelték a szájukból a darab közben.

Az ilyen színészek lenyúló tevékenységét mélyen, gyomrunk legmélyebb bugyrából ítéljük el. Nem elég, hogy végtelenül szánalmasak, még a kispénzű emberek közül is a nyugdíjasokat célozzák meg.

Ajánlom az ELMŰ figyelmébe, hogy érdemes lenne valamit tennie az ilyen „előadó művészek” ellen – akár összefogva az összes hasonló szolgáltatóval-, mondjuk egy újabb marketing fogásaként bevethetnék őket, némi apanázs fejében (kb. annyi pénzért, amennyit „alaptevékenységükkel” keresnének – hosszútávon számolva), hogy megmutassák, milyen könnyen bejuthatnak egy lakásba, majd elmagyarázhatnák, hogy mire figyeljenek szegény öregek a jövőben. Így talán Stan és Pan is a megfelelő helyre pozícionálva maradhatnának.